Megtörtént eset és élő példa arra, hogy sosem szabad feladni. Ez a vetéléstörténet akár erőt is adhat a remény fenntartásához, mert jön, ha itt az ideje.
Az elhalt teresség tényleg gyakori, de kérdés az, hogy ez mennyire tudatosul egy elsőbabás kismamában és mennyire tudja érzelmeit aszerint kezelni, ahogy ráparancsolnak. Ne sírjon: könnyű ezt mondani akkor, ha fojtogat a fájdalom és rémület egyszerre.
Az empátia hiánya sokszor sokkal nagyobb törést és megaláztatást jelent, mint maga az egész történés. Ennél a többszöri spontán vetélések és tipikus empátiahiány, amivel találkozunk. De mesélje el az érintett saját élményét. A nagy szerelem és gyümölcse A párommal 14...
Vannak kivételek, ami a negatív élmények mellett jó ellenpélda lehet és reményt is adhat a most még félelmeikkel küzdő és rengeteg rossz tapasztalattal rendelkező elvetélt nőnek. "Soha nem szabad feladni"
Három egészséges gyermek után is lehetnek meglepetések. Egy észre nem vett láz, 20 hetes terhesség és egy vetélés története, aminek beszámolóját osztotta meg egy anyuka. Egy 20 hetes terhesség története.
Elvetélni mindig rendkívül lélekölő dolog, ráadásul mindezt Anyák napján, különösen megérinti a kismamát. Vetélés anyák napján, ahogyan egy ma 18 hetes kismama mesélte.
Ritka fejlődési rendellenesség és felelős döntés után egy 20 hetes terhességet szakított meg a fiatal pár még 2019-ben. Akkor viszont úgy érezte, kitépték belőle a babáját. Az ő történetük következik egy budapesti kórházból.
Sokszor olvasni, hogy az elvetélt nőt is úgy kezelik, mintha abortuszra ment volna saját megfontolásából. Most egy nagyvárosban zajlott így, ahol semmi tanácsot és jó szót nem kapott az érintett. Ő meséli el Vetéléstörténet-élményét.
Gyakran hallani azokat a mondatokat, amiket egy 14 hetes terhesség mellett épp a befejező műtétre váró kismama kapott. Nyugtatásnak szánják ugyan, de ott abban a pillanatban teljesen másképp hat, mint azt nyugtatásképp szánják.