Levendula Lilla

Kitépték belőlem a babát

Szia!

Szeretném megírni neked az én történetem.

2019.július 10-én meg kellett szülnöm a 20 hetes babámat.

(előzmények: 12 hetes uh-on kiderült, hogy egy köldökartériája van, ezért menni kell genetikára, 18 hetesen mentem a kórházba, ahol kiderült, hogy sokkal nagyobb a baj, ritka fejlődési rendellenesség).

Tehát 20 hetesen volt egy kontroll ultrahang a kórházban, ahol újra megerősítették, hogy a babám valószínűleg nem tudna lélegezni, nyelni az elváltozás miatt, ha kihordom.

Úgy döntöttünk, nem akarjuk szenvedni hagyni. Az ultrahang után az orvos várta a döntésünket és mivel már átbeszéltük, le is küldött, hogy vegyenek fel a nőgyógyászatra.

Aznap délután befeküdtem. Egy kétágyas szobába kerültem a folyosó végére egyedül, a szoba lehetett volna modernebb, de tiszta volt, két szobához tartozott egy fürdő. Információt nem sokat kaptam a továbbiakról, de mivel egészségügyi dolgozó vagyok, nagyjából tudtam mi fog történni. Késő este felhelyezték a tágítót, nekem egyből 3-4-et mert már nagy terhesség volt.

 Másnap reggel 8-kor lekísértek a szülőszobára, ahol nagyon hideg volt, és elég rideg hely volt. A szülésznő nagyon aranyos volt, óránként nézett rám, de mivel nem helyi voltam (Gyöngyösön jártam orvoshoz, csak a genetika miatt kerültem Pestre), így orvost nem sokat láttam. Az oxitocin bekötése után nagyon lassan haladt a tágulás, már súllyal húzatták a méhem a végén, lehetőségem volt epidurált kapni, és valami kábítót is (olyat ne engedjetek soha, mert nagyon rossz, hánytam tőle). 8 óra szenvedés után szó szerint kinyomták, kitépték belőlem a babát, utána rögtön el is vitték (nem kérdezték akarom e látni), jött a küret.

 Az EDA miatt nem altathattak, viszont az meg nem használt teljesen, így mindent éreztem. Este 10-kor kerültem vissza a nőgyógyászatra, utána pedig két napot töltöttem még bent a kórházban.

Pozitívum, hogy a férjem a szülőszobán végig velem lehetett, az osztályra pedig bármikor bejöhetett. A lábadozás alatt nem igazán foglalkoztak velem, összesen kb 5x ha rám néztek a nővérek a 3 nap alatt. Viszont, ha bejöttek mindig kedvesek és együttérzőek voltak.

Pénteken, bármiféle utóvizsgálat nélkül hazaengedtek.

Visszatértem dolgozni szeptemberben, majd volt egy újabb küretem októberben, mert nyáron a méhlepényből bent hagytak egy darabot.

 De szerencsére rendbe jöttem testileg.

Tehát ez az én történetem, köszönöm, hogy leírhattam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük