Ritka fejlődési rendellenesség és felelős döntés után egy 20 hetes terhességet szakított meg a fiatal pár még 2019-ben. Akkor viszont úgy érezte, kitépték belőle a babáját. Az ő történetük következik egy budapesti kórházból.
Szeretném megírni neked az én történetem. 2019.július 10-én meg kellett szülnöm a 20 hetes babámat.
Előzmények
12 hetes ultrahangon kiderült, hogy egy köldökartériája van, ezért menni kell genetikára, majd 18 hetesen mentem a kórházba, ahol kiderült, hogy sokkal nagyobb a baj. Ritka fejlődési rendellenesség is van.
Tehát 20 hetesen volt egy kontroll ultrahang a kórházban, ahol újra megerősítették, hogy a babám valószínűleg nem tudna lélegezni, nyelni az elváltozás miatt, ha kihordom.
Felelős döntést kellett hozzunk
Úgy döntöttünk, nem akarjuk szenvedni hagyni. Az ultrahang után az orvos várta a döntésünket és mivel már átbeszéltük, le is küldött, hogy vegyenek fel a nőgyógyászatra.
Tudtam mi fog történni
Aznap délután befeküdtem. Egy kétágyas szobába kerültem a folyosó végére egyedül, a szoba lehetett volna modernebb, de tiszta volt, két szobához tartozott egy fürdő. Információt nem sokat kaptam a továbbiakról, de mivel egészségügyi dolgozó vagyok, nagyjából tudtam mi fog történni. Késő este felhelyezték a tágítót, nekem egyből 3-4-et mert már nagy terhesség volt.
Orvost nem sokat láttam
Másnap reggel 8-kor lekísértek a szülőszobára, ahol nagyon hideg volt, és elég rideg hely volt. A szülésznő nagyon aranyos volt, óránként nézett rám, de mivel nem helyi voltam (Gyöngyösön jártam orvoshoz, csak a genetika miatt kerültem Pestre), így orvost nem sokat láttam. Az oxitocin bekötése után nagyon lassan haladt a tágulás, már súllyal húzatták a méhem a végén, lehetőségem volt epidurált kapni, és valami kábítót is (olyat ne engedjetek soha, mert nagyon rossz, hánytam tőle). 8 óra szenvedés után szó szerint kinyomták, kitépték belőlem a babát, utána rögtön el is vitték (nem kérdezték akarom e látni), jött a küret.
Az EDA miatt nem altathattak, viszont az meg nem használt teljesen, így mindent éreztem. Este 10-kor kerültem vissza a nőgyógyászatra, utána pedig két napot töltöttem még bent a kórházban.
Pozitívum, hogy a férjem a szülőszobán végig velem lehetett, az osztályra pedig bármikor bejöhetett. A lábadozás alatt nem igazán foglalkoztak velem, összesen kb 5x ha rám néztek a nővérek a 3 nap alatt. Viszont, ha bejöttek mindig kedvesek és együttérzőek voltak.
Ritka fejlődési rendellenesség, mégsincsenek vizsgálatok
Pénteken, bármiféle utóvizsgálat nélkül hazaengedtek.
Visszatértem dolgozni szeptemberben, majd volt egy újabb küretem októberben, mert nyáron a méhlepényből bent hagytak egy darabot. De szerencsére rendbe jöttem testileg. Tehát ez az én történetem, köszönöm, hogy leírhattam.
