Egy 9 hétnyi kismamanapló onnantól, hogy a rossz hír megérkezett. Vetéléstörténetem röviden, ahogy történt és a szinte alaptalan rettegésem a lamináriától.
Május 13-a
A magánorvosom nagyon megértő, kedves és segítőkész volt. Pénzt sem fogadott el aznap, amikor közölte velünk a rossz hírt, hogy sajnos nem fejlődött tovább a kisbabánk. Ez a 9. héten volt. Ekkor kezdődött a vetéléstörténetem.
Hogyan közölte a rossz hírt, mennyire volt támogató?
Pár percig nézegette a monitort, közben a férjem mit sem sejtve ott állt és mondta, hogy “ott van”, de én is láttam a monitoron, hogy itt már nincs baba csak egy folt volt…. Igazából nem emlékszem pontosan mit mondott, de arra igen, hogy azt mondja missed ab és arról beszél, hogy az mit is jelent. Igazából ott pár percig se kép se hang nem volt.
Május 15-e, a kórházban
A kórházban Dr. E volt a 2. Orvos aki ugyanúgy megállapította a missed ab-ot, hát ő igazság szerint olyan semleges volt.Nem volt bunkó, se kedves, csinálta a dolgát. Megírta a papírjaim. (Ez egy szerdai nap volt).
Azon a héten mindennap a kórházba jártam, mert egy nap nem tudták megoldani az EKG-t, a vérvételt, és az altatóorvost.
Május 20.
Be kellett mennem már a kórházba mivel még nem szültem, így laminária felhelyezés volt kiírva nekem. Reggel jelentkeznem kellett ugyanúgy a terhes ambulancián. (Nagyon rossz érzés volt, hogy egy folyosón van az NST, a Terhes ambulancia, az ultrahang, vizsgáló, illetve a sürgősségi nőgyógyászat. Konkrétan órákig kellett ücsörögnöm egy olyan szoba mellett, ahol másodpercenként nyitogatták az ajtót és a babák szívverését hallhattam… (Egyedül csak a saját kisbabámét nem) Itt újra találkoztam E doktornővel, aki ugyanúgy semleges hozzáállással fogadott. De mind a 100 kérdésemre készségesen válaszolt!
Irány a nőgyógyászat
Aztán felkísértek a SZÜLÉSZETRE… Na, hát nálam ez kiverte a biztosítékot! Hála a jó égnek nem volt szabad hely (azt azért hozzá teszem, ha oda kellett volna befeküdnöm ahol percenként születnek babák, szó nélkül sarkon fordulok és eljöttem volna…), így felmentünk a nőgyógyászatra.
Ez kb. 11 óra magasságában lehetett. Végül 1 óra körül E doktornő jött és helyezte fel a lamináriát. (itt még annyit jegyeznék meg, hogy rettenetes hétvégén voltam túl, illetve iszonyatosan féltem a laminária felhelyezéstől. Mivel a neten csak egy cikket találtam erről és ott azt írták, hogy sikítottak a fájdalomtól, meg, hogy szörnyű dolog stb stb.)
A valóság
A doktornő nagyon kedves volt, folyamatosan beszélt hozzám, mindig elmondta mit fog éppen csinálni. Körülbelül 2 perc volt az egész és teljesen elviselhető volt az a minimális fájdalom, amit akkor okozott. Utána meg csak görcsölgettem, de az semmi nem volt. Másnap megműtöttek, 4 órakor már mehettem is haza.
Újabb kör
Még a műtét után kicsit elkezdtem vérezni, így a férjem bevitt este az ügyeletre. Rettentő kedves doktornő fogadott. (Sajnos nem emlékszem a nevére, ha eszembe jutna pótolom később) megvizsgált, mondta, hogy felvehet az osztályra és meg is csinálhatják a műtétet, de valószínű a hétvégét ott kellene feleslegesen töltenem. Azt javasolta menjek haza pihenjek és hétfőn jelentkezzek a műtétre (persze szólt, ha erős vérzés, vagy görcs esetleg láz lenne, azonnal menjek). Úgyhogy megnyugodtam, hazamentem és kivártam a műtét napját. Az ápolók is viszonylag rendesek voltak. Hála a jó égnek sehol nem tapasztaltam sem a bunkóságot, sem a lenézést vagy hogy nem lettek volna megértőek!
Ez az én saját vetéléstörténetem.
Ért-e bármi pozitív, negatív élmény?
CSAKIS POZITIV.
Mennyire tájékoztattak arról, hogy mire számíts a vetélés alatt? (Elmondták-e részletesen, hogy mi fog történni, ajánlottak-e fel alternatív lehetőségeket vagy mindenképpen a műtétet javasolták.)
A magánorvosom mondta, hogy várhatunk arra, hogy meginduljon magától a vetélés, de ő javasolja a műtétet minél “előbb legyek túl rajta”. Majd a kórházban E doktornő minden kérdésemre nagyon szívesen válaszolt!
Mennyi idős várandósságot veszítettél el?
9. Héten tudtam meg, hogy már 1-1,5 hete nem fejlődik, és a 10.héten műtöttek.
Vártak-e egyéb „ellenszolgáltatást” az eljárásért kimondva vagy kimondatlanul (nyilván fogadott orvosnál vagy privát intézményben ez előre tisztázva van)
Nem! Még a magánorvosom sem fogadott el pénzt!
Milyen szobába kerültél? Mennyire voltak figyelemmel a gyászodra az elhelyezésnél?
Senkit nem érdekelt, hogy én miért vagyok ott. Szerencsére nem volt hely a szülészeten, így a nőgyógyászatra kerültem. Körülöttem kisműtétesek voltak.
Meddig kell a kórházban maradni? Látogathattak-e? Mikor?
Én 2 napot voltam a laminária miatt. Igazából volt lehetőség látogatásra, de lamináriával csak pisilni kelhettem fel. Mivel én a nőgyógyászatra kerültem és rajtam kívül még 4-en voltak a szobában, így nem akartam, hogy a kórterembe bejöjjön bárki is hozzám.
–
Szoba felszereltsége: mosdó, zuhanyzók?
Tiszta volt minden. És a szobához tartozott külön zuhanyzó, Wc.
Hasonló dolgon estél át? Mond el a történeted!
Facebook oldalunkra is látogass el!
