Vetéléstörténet: Jön, ha itt az ideje

Megtörtént eset és élő példa arra, hogy sosem szabad feladni. Ez a vetéléstörténet akár erőt is adhat a remény fenntartásához, mert jön, ha itt az ideje.

Korábbi vetéléstörténeteket is találsz az oldalon, ha ide kattintasz, de olvasd el most ezt, ami a hitről és a reményről szól. Ez egy szomorú kezdettel indult, majd egy örömteli eseménnyel zárult. Sokaknak lehet tanulságos is.

A szomorú kezdet

2016 karácsonyakor vesztettük el a 7.terhességi héten az első babánkat.

 2017. húsvétkor a 8.héten a másodikat.

Úgy döntöttünk, azt az évet kihagyjuk. Így is tettünk. Majd 2018 januárjában az orvosig se jutottunk el olyan korán itt hagyott minket. Ekkor teljesen összetörtem.

Örökbefogadás mellett döntöttünk

Ennyi vetéléstörténet után áprilisra meghoztuk életünk egyik legnehezebb döntését és jelentkeztünk örökbefogadásra. 2018 októberére a kezünkben volt az engedély, ami szerint hivatalos örökbefogadó szülők lettünk. Persze a próbálkozást nem adtuk fel, de nem is erőltettük, hisz azt se tudtuk készen állunk-e.

A vetéléstörténet jóra fordult: Jön, ha itt az ideje

2018 november elsején újra pozitív tesztünk lett. Az első hetek borzalmasak voltak. Rengeteg sírtam, nagyon féltem. Aztán teltek a hetek, mikor elkezdtem érezni a mozgását, akkor kezdett valósággá válni a dolog. Aztán hipp-hopp elteltek a hónapok, és 2019 július 3-án megszületett az én gyönyörű nagyfiam. Most már fél éves. Rá 3 angyalka is vigyázott fentről.

Történetünk hűen tükrözi, hogy ne görcsölj a próbálkozásra. Jön, ha itt az ideje.

Hasonló dolgon estél át? Mond el a vetéléstörténeted!

Csatlakozhatsz Facebook zárt csoportunkhoz is!