Genetikai tesztek: Mi az, amit gyermeket tervező párként, szülőként tudnunk kell?

A genetikai tesztek kérdésköre akkor merül fel, amikor már a kismama pocakjában van a baba és sorra járja a vizsgálatokat. De valójában mikor kell genetikushoz fordulnunk a gyermektervezés időszakában? Mi az, amit gyermeket tervező párként, szülőként tudnunk kell?

A Vetélés vagy missed ab utáni babavárás csoport szakértőjét, Dr. Tardy Erikát kérdeztük a várandósság előtti és alatti genetikai tesztekről. A genetikai tesztek témaköre azért érdekes, mert sokan sokfélét hallottak róluk, olvastak netán is már félinformációkat, de most szakembertől fogjuk megtudni, miről is szól ez valójában.

Várandóság előtti genetikai tesztelek:

1. Egészséges házaspárok hordozósági szűrése:

Olyan “csendes” genetikai mutációk kimutatását szolgálja, amelyek rejtve maradnak az egyén szintjén, alig vagy egyáltalán nem okoznak tüneteket. Ezek általában recesszív öröklésmenetű monogénes kórképek, amelyek akkor kerülnek felismerésre, ha a házaspár mindkét tagjában ugyanaz a mutáció, vagy ugyanabban a génben egy másik genetikai eltérés van. Az embrióba így mindkét szülőtől betegséget okozó, rosszul működő génvariáns kerül.

A gyermeket tervező pároknak ma már széles paletta áll rendelkezésre a magánszolgáltatóknál hordozósági (carrier) szűrésre. A Magyar Humángenetikai és Genomikai Társaság jelenlegi szakmai állásfoglalása ez ügyben egy nagyon fontos kitételt tesz: minden ilyen tesztelést megelőzően, illetve a teszt eredményét követően leletkonzultációként genetikai tanácsadást kell tartani, hogy a házaspár megértse, hogy mire irányul a vizsgálat, mit jelent az eredmény.

A gyakorlatban ez nem biztos, hogy mindig megvalósul. Az is nagyon fontos lenne, hogy a magánszolgáltató által kínált vizsgálatok az adott populációban gyakran előforduló betegségeket célozzák meg.

Számos génmutáció eltérő eloszlást mutat az egyes etnikumok között, a nagyon ritka, vagy az adott populációra nem jellemző variánsokat nem lenne korrekt összecsomagolni a gyakoriakkal, pusztán marketingfogásból.

Két nagy területet különböztetünk meg

• Várandósság elmaradása esetén infertilitás irányában indul a kivizsgálás genetikai tesztek segítségével

A férfi partnernél az andrológus spermaanalízist végeztet. A spermiogram a WHO által definiált határértékekkel egyértelműen megmutatja, ha számbeli, mozgásbeli vagy morfológiai problémák állnak a háttérben.

A rossz spermakép alapján genetikai kivizsgálás indulhat, elsősorban kromoszómarendellenességek irányában. Ilyenkor a kromoszómák számbeli és szerkezeti rendellenességeit analizáljuk, esetleg olyan finomabb régiókat is elemzünk az Y kromoszómán, melyek a spermiumok termelődéséért felelősek, ez az ún. AZF régió mikrodelécióinak kimutatása. Az andrológus lelete mélyebb szintű genetikai elváltozásokat is sugallhat, ilyenkor célzottan génszintű mutációkat keresünk, pl. a cisztás fibrózis génjének a hibáit. Léteznek már olyan génpanel vizsgálatok egyelőre inkább külföldön, ahol számos, az infertilitással összefüggő génvariáns egyidejűleg detektálható.

Ezeken túlmenően sokféle egyéb teszt áll rendelkezésre, mely a spermiumok biokémiai állapotát és funkcionalitását elemzi, ilyenek pl. a reaktív oxigén szabadgyök (ROS) teszt, vagy a DNS fragmentáció analízis.

A genetikai eredetű női infertilitás általában jól definiált tünetekkel jár: primer vérzészavarok, alacsony testmagasság utalhat a nemi kromoszómák rendellenességeire. Szekunder vérzészavar együtt járhat a korai petefészek kimerüléssel, ez alapján is érdemes előbb citogenetikai, majd ennek jó eredménye esetén molekuláris genetikai vizsgálatot indítani az FMR1 gén elemzésére. A genetikai okok feltárásához feltétlenül genetikai tanácsadóval ajánlott konzultálni, ő jelöli ki a diagnosztikus utat.

• Habituális vetélések, lombikprogram:

Az ismétlődő vetélések mögött az esetek 4-5 %-ában szülői szerkezeti kromoszómahibák állnak. Jelenleg szakmai ajánlásként két vetélés után érdemes genetikai tanácsadóval konzultálni, és kariotípust nézetni.

Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy a korai spontán vetélések 50-60%-ban amiatt következnek be, mert valamelyik ivarsejt – túlnyomóan a petesejt – egy sejtosztódási zavar következtében rendellenes kromoszómakészletű.

Miután ez véletlen esemény, ismétlődésére nagyon nem kell számítani, ugyanakkor a szülői kromoszómavizsgálat nem informatív ebből a szempontból. A citogenetikai kivizsgáláson túl szintén fontos hematológussal konzultálni, hogy mennyire indokolt az öröklődő trombózishajlam elemzése, Leiden mutáció, prothrombin gén, MTHFR mutációk.

A képet mindenképpen árnyalja, és indokoltabbá teszi a vizsgálatot, ha volt a családban ilyen probléma. A trombózishajlam a korai embriogenezisben, a méhlepény vérellátottságában okozhat problémát.

Több sikertelen in vitro fertilizációs eljárás szintén indikáció lehet kromoszómavizsgálatra. A jelenlegi szakmai ajánlás 3 után veti fel ennek szükségességét.

Ha valamelyik partnernél van a probléma

Amennyiben beigazolódik, hogy valamelyik partner genetikai rendellenességet hordoz, a tanácsadó javasolhat preimplantációs diagnosztikát, mely szintén a genetikai tesztek egyik fontos eleme. A PGD a lombikmódszerrel fogant embrió rendellenességének célzott kimutatására koncentrál: szülői kromoszómahibák esetén az adott kromoszómákat mutatja ki. Míg monogénes betegségek esetén a kérdéses génvariánst vizsgálja az embrióból származó két-három sejten.

Ezután csak a kiegyensúlyozott genetikai anyagú, vagy génmutációk esetén az egészséges génnel rendelkező embrió kerül beültetésre.

Összességében elmondható, hogy várandósság tervezésekor, különösen abban az esetben, ha a családban előfordultak ismert genetikai eredetű betegségek, célszerű tanácsadóval konzultálni. Lehetőség van a nyolcvanas években dr. Czeizel Endre által kidolgozott optimális családtervezési modell modernizált formájának igénybevételére is.

A fenti vizsgálatok egy részét – pl. a szakmai szempontból indokolt kromoszómavizsgálatokat vagy számos kórokozó génmutáció kimutatását – a társadalombiztosító fizeti. Másokat magánszolgáltatónál lehet igénybe venni.

Várandósság alatti genetikai tesztek

A jelenlegi terhesgondozási protokollban két irány létezik a magzati kromoszómavizsgálatok szempontjából: szűrés és diagnosztika.

A legfontosabb antenatális szűrés a 12. héten elvégzett magzati ultrahangvizsgálat. Ez ma az abszolút kiindulási pont, a tarkóvastagság mérése, orrcsont észlelése. Ilyenkor már látható major rendellenességek kiszűrése a cél.

Fontos újabb mérföldkő: 18. hét

A másik fontos mérföldkő a 18.heti, nagyon részletes anatómiai méréseket tartalmazó „genetikai” ultrahangvizsgálat. Bizonyos esetekben szükség lehet a magzati kardiológiai ultrahangvizsgálatra is, mely a 20-22. hét körül optimális. Az ultrahangvizsgálatokat a társadalombiztosító finanszírozza.

Az anyai vérből végezhető szűrővizsgálatok korábbi formája a kombinált teszt, amely két, méhlepényből származó fehérje és a 12. héten mért magzati tarkóméret együttes kalkulációjából ad egy rizikóbecslést a három leggyakoribb számbeli kromoszómarendellenességre (Down, Edwards és Patau kór) nézve.

Értékeléséhez egyéb paraméterek is szükségesek, figyelembe kell venni a várandós életkorát is. Az eredmény 1:250 határérték felett tekinthető kórjelzőnek. Szakmai ajánlás szerint ilyenkor invazív mintavétellel járó (chorionbiopszia, magzatvízvétel) magzati kromoszómavizsgálatot kell végezni a pontos meghatározáshoz. Miután a kombinált szűrés csak a 21-es, 18-as és 13-as kromoszómákról ad becslést, a kromoszomális rendellenességek mintegy 20 %-át nem lehet vele előre jelezni.

Az NIPT vizsgálat

A szűrések másik csoportja a noninvazív prenatális teszt, a NIPT vizsgálat. Ez a teszt az anyai vérben, a méhlepény egyik sejtféleségéből származó DNS elemzésére koncentrál.

Létezik célzott formája, ami csak néhány (13, 18, 21, X és Y) kromoszómát értékel, a többiről nem mond semmit. Néhány szolgáltatónál elérhető a kiterjesztett NIPT, ami a teljes genetikai anyagot bizonyos lefedettséggel és mélységben vizsgálja. Lehet kérni továbbá bizonyos ritkán előforduló, úgynevezett mikrodeléciós kórképek kimutatását is, ilyen pl. DiGeorge szindróma.

A NIPT vizsgálatok bár sok szempontból nagyon megbízhatóak, szűrő és nem diagnosztikus értékűek. Amennyiben valamilyen eltérést jeleznek, diagnosztikus magzati kromoszómavizsgálatot kell végeztetni, ami alapján a kismama dönteni tud a terhesség további sorsáról. A szűréseket jelenleg önköltséges módon lehet igénybe venni.

A vizsgálatokról

A magzati genetikai tesztek másik útja a diagnosztika. Ehhez invazív mintavétellel a méhlepényből vagy a magzatvízből származó minta szükséges. Bár a nagyforgalmú centrumokban a beavatkozás vetélési kockázata 0,2-0,3 % csak olyan esetben lehet jogszerűen elvégezni, ahol a genetikai ártalom esélye a mintavételi szövődmény rizikóját meghaladja.

Ilyen mintavételi indok pl. az ultrahanggal észlelt magzati rendellenesség. Ugyanígy még a szűrővizsgálatok kóros eredménye, ismert szülői citogenetikai vagy molekuláris genetikai eltérések, az emelkedett anyai életkor, 37 év felett.

A lepényi mintavételre a terhesség 12. hetétől a 20. hétig van lehetőség. A 15. héttől ehhez hozzájön a magzatvíz vizsgálatának opciója is. A törvény szerint a 20. héten megkezdett vizsgálatot a legkésőbb a 23. hét 5. napjáig be kell fejezni. Ezért van az, hogy a 20. hét után már nincs lehetőség mintavételre.

A genetikai vizsgálatok időigényesek

A genetikai vizsgálatok időigényesek, a lelet elkészüléséhez több hétre van szükség. A magzati mintákból sejttenyészetet indítunk, az optimális sejtmennyiséghez általában két hétre van szükség. Ezután kipreparáljuk a vizsgálandó kromoszómákat, kariotípust készítünk. Ez egy bonyolult mikroszkópi digitalizációs eljárás. Meghatározott méret és mintázat szerint párba állítjuk a 44 testi és 2 nemi kromoszómát, és egymáshoz, valamint egy ideogramhoz viszonyítjuk őket. Így vizsgáljuk a szerkezetüket. Így a mikroszkóppal érzékelhető tartományban a számbeli rendellenességeken túl meghatározzuk a szerkezeti átrendeződéseket is.

A génszintű problémák feltárásához a magzati mintából DNS-t kell kinyerni. Majd a kérdéses génhiba kimutatásához különböző molekuláris genetikai technológiákat használunk, esetenként a szülői DNS elemzéssel trió módszerben. Ezek szintén hosszabb időt igénylő vizsgálatok.

A diagnosztikus vizsgálatok jó részét a társadalombiztosító fedezi. Nem fedezi viszont olyan új vizsgálati technológiák elvégzését, mint a nagyfelbontású digitális kariotipizálás, microarray technika, valamint a célzott génproblémák szekvenciaanalízise, a genomszekvenálás. Ezek finanszírozására egyedi méltányossági kérelmet lehet benyújtani a NEAK-hoz.

A tanácsadó fontossága

Annak eldöntésében, hogy a kismama melyik utat válassza, a genetikai tanácsadó segíthet. Áttekinti az anamnézist, voltak-e korábban vetélések, milyen betegségek merültek fel a családban.

A többet vetélt várandósok általában elzárkóznak az invazív mintavételtől a potenciális vetélési kockázat miatt, amit abszolút megértünk. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a vetélések mögött állhat szülői szerkezeti kromoszómarendellenesség is, amit, ha nem vizsgáltak ki korábban, súlyos problémákat okozhat a magzatnál. Erre a kombinált szűrés pl. nem tud választ adni.

Az anyai életkorral összefüggésben 39-40 év felett meredeken emelkedik az összes kromoszómarendellenesség esélye. Vannak olyan ritka számbeli kromoszómahibák is, melyeket sem a kombinált teszt, sem a célzott NIPT nem mutat ki.

A várandóst arra is fel kell készíteni, hogy a kóros ultrahangkép mögött számtalan olyan genetikai elváltozás lehet, amit jelenleg nem tudunk kimutatni.

Az ultrahangkészülékek ma már rengeteg információval szolgálnak a magzat anatómiájáról, amihez nem biztos, hogy tudunk genetikai diagnosztikát illeszteni. Ezeket az eshetőségeket egy konzultáció során szintén meg kell beszélni.

Szakértőnk, Dr. Tardy Erika elérhetőségei: Honvéd Kórház, klinikai genetikai részleg: 003614752719 vagy pedig privátban a kromoszoma@yahoo.com.

Ha a Facebook oldalunkról is tájékozódnál, kattints ide!

Korábbi hasznos tartalmunk: Terhességbefejező műtétek, amit tudni érdemes róluk