Az alábbi link az Alapvető Jogok Hivatalának nyilatkozata a 24. hétnél fiatalabb magzatok kegyeleti jogban részesítéséről.
Eltemetett bánat – korlátozott kegyeleti jogok AJB-4291/2010 keresőszóra található meg az interneten a 24. hétnél fiatalabb magzat eltemetéséről szóló passzus.
A jogszabály csak a 24. terhességi hét után elhalt magzatok esetében utal arra, hogy a hozzátartozó nyilatkozhat arról, hogy maga kívánja eltemetni a gyermeket. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint: A magzatukat a terhesség alatt elveszítő nők azonos helyzetben vannak abban a tekintetben, Megilleti őket a döntési jogosultság. Kívánják-e a halott magzatuk kiadását az egészségügyi intézménytől, hogy méltó körülmények között eltemethessék, meggyászolhassák. A hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmába ütközik az intézményi gyakorlat is. Ez akkor történik, ha vetélés esetén nem teszi lehetővé, hogy a hozzátartozók megkaphassák és eltemethessék a halott magzatot. Erre tekintettel a biztos a szabályozás módosítását kérte.
A jelentés kitér továbbá arra, hogy a vetélés során elhalt magzatok „egészségügyi hulladékként” történő megsemmisítése tilos. A jogszabályi rendelkezések egyértelműen a temetésüket írják elő.
Korábbi, 2004-ben született ombudsmani jelentéséhez hasonlóan Szabó Máté most is utalt a gyász feldolgozásának fontosságára. Hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem múlhat a búcsúzás lehetőségének felkínálása pusztán az adott egészségügyi intézmény vezetőjének véleményétől, álláspontjától. A kegyeleti jog ugyanúgy megillet minden családot attól függetlenül, hogy hány éves, vagy esetleg még meg sem született hozzátartozóját veszítette el. A kegyeleti jog alapvetően a családot illeti meg, akinek jellemzően már a megszületés előtt erős érzelmi kapcsolata alakul ki a magzattal.
Ez a 24. hétnél fiatalabb magzat esetére vonatkozó ismeretanyag.
