Fontos téma, mely a pszichológiai feladatokhoz kapcsolódik. Az alábbi dokumentum a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának irányelvei a szüléshez társuló veszteségek témaköréről.
A témában született tanulmányok alapján azt mondhatjuk, hogy a perinatális halál traumája hosszú távú negatív hatást fejt ki a család egészére (1, 14, 15, 17, 38). A gyermek halálát követően a depresszív hangulat, a szorongás, a feszültség, alvás- és étkezési zavarok és a halott gyermekkel kapcsolatos hallucinációk a súlyos stresszre adott normál pszichés válaszok közé tartoznak
(15, 17). Bár az apák hangulatzavara kevésbé intenzív, náluk azonban gyakrabban fordul elő a stressz alkohol segítségével
történő csökkentése. A pszichés tünetek súlyossága egy év alatt csökken, de minden 5. nőnél 12 hónapon túl is megmaradnak
(14). A gyermekhalált követő várandósság alatt a nők 20%-ánál poszttraumás stressz zavar (PTSD) alakul ki. Ennek a kórképnek a normál populációban megfigyelhető előfordulása 0,4-4,6% (3, 7, 8, 15). A jól körülírható tünetegyüttes pszichésen traumatikus, a személyre, a családra, annak barátjára közvetlen vagy közelgő veszélyt, súlyos sérülést, halálos fenyegetést jelentő eseményekre adott reakciók összessége. Jellemzői a traumatikus esemény újraélése, az azzal kapcsolatos élmények elkerülése, csökkent válaszkészség, fokozott szorongás, bűntudat. Ki kell emelnünk, hogy perinatális halál után növekszik a poszt-partum pszichózis előfordulásának a kockázata is.
A testvérek – az anyai szorongásból eredően – érzékenyebbekké válnak későbbi pszichológiai problémákra, serdülőkori szorongásos zavarokra (13, 22, 36, 37).
A perinatális halált követő várandósságból született gyermekeknél lényegesen gyakoribb az anya-gyermek kapcsolat zavara, amely nemcsak az anyai szorongásnak, depressziónak a következménye, hanem a megoldatlan szülői gyász velejárója (13, 14). Ez a kisgyermekkori, sérült kötődési minta az oka a későbbi kedvezőtlen pszichés fejlődésnek és a serdülőkori viselkedészavaroknak. Ugyanakkor az elszenvedett trauma hatására torzul a szülők gyermekükkel kapcsolatos viselkedése is. Sokszor maladaptív, túlóvó szülői magatartás alakul ki. Az egész család életét megkeserítő játszmák
jöhetnek létre a családi titok megtartása, illetve a családtagok egészségének megőrzése köré (22).
1.3. A perinatális halált követő gyászfolyamatot meghatározó tényezők
! A halál körülményei, helyszíne (hányadik gesztációs héten történt, otthon vagy kórházban, teljesen váratlanul vagy
baljós jeleket követően)
! A gyászoló kapcsolata a meghalt gyermekkel (látta-e, megérintette-e, volt-e saját temetés, búcsúszertartás)
H I V A T A L O S É R T E S Í T Ő • 2010. évi 104. szám 15247
! A gyászoló személyisége (életkora, neme, a gyermekhalált megelőző veszteségélményei, mentális és egészségi
állapota, vallásossága, problémahelyzetekben alkalmazható megküzdő stratégiái)
! Társas támasz (házastársi kapcsolat minősége, gyógyító személyzet támogató munkája, szociális háló szerepe)
A perinatális halált valószínűleg csak nagy pszichés sérülésekkel tudják feldolgozni azok az anyák, akik:
! idősebbek, kisebb az esélyük egy későbbi, egészséges szülésre
! nem vallásos meggyőződésűek
! egy vagy több gyermekük már van, a napi rutin miatt elenyésző idő jut saját érzéseik megélésére, a gyászra
! tagadják, hárítják a gyermek halála okozta veszteségeket
! a halál verbális feldolgozására családon belül nincs lehetőségük
! a halál előtt is szegényesek voltak megküzdő stratégiáik
! a halált követően romlott ezek hatékonysága, illetve általános egészségi állapotuk.
Bővebben a Szüléshez társuló veszteségek témakörben a letölthető .pdf-ben lehet elolvasni a témával kapcsolatos tudnivalókat.
