Levendula Lilla

Anyák napi angyalka

Szia.

Le szeretném írni röviden az én tapasztalatomat is.

Tavaly tavasszal (épp Anyák napján) volt a műtétem, ez plusz kés volt a szívemben :(.

A magánorvosom a rendeléseken úgy ahogy rendes volt, de a kórházban már egyáltalán nem foglalkozott velem, persze több órát csúszott a műtét, ezalatt senki nem jött megkérdezni hogy hogy vagyok, ilyesmi.

Mellettem egy nagyon fiatal lány feküdt, sorra jöttek hozzá a rokonok, mind vidámkodott, a lány is!!!! Hogy micsoda megkönnyebbülés hogy elvetélt, így nem kell fizetni az abortuszért.

A laminaria nekem maga volt a pokol. Maga az érzés ahogy szúrtak, utána rosszul lettem, majdnem összeestem. Éjjel semmit nem aludtam a fizikai-lelki fájdalomtól.

Másnap, ahogy írtam, órákat késett a műtét, összesen annyit mondtak h előtte mindenképpen menjek el pisilni. De mivel nem tudták megmondani, hogy mikor kerülök sorra, így nem tudtam ennek eleget tenni. Épp elaludtam 2 percre, mikor egy nővér szó szerint berúgta az ajtót, kiabálta a nevemet, hogy azonnal szaladjak a műtőbe! Összeszedtem magam, majd az aneszteziológus leszidott, mikor mondtam, hogy pisilnem kell.

Kizavart, hogy gyorsan intézzem el. Idegesen szaladgáltam, mert be volt kulcsolva a wc, másikat kerestem… Nagy nehezen visszaszaladtam.

Onnantól végig csukva volt a szemem, nem néztem senkire. Egyetlen pozitív dolog volt: mikor magamhoz tértem, egy ápoló fiú állt mellettem, én már akkor zokogtam, és csak azt hajtogatta, hogy nyugodtan szorítsam a kezét, ahogy bírom, tartotta bennem a lelket. Szegény kezét úgy szorítottam, szerintem belilult. Ez az 1 jól esett. Utána órákig mozdulatlanul sírtam.

Mikor esteledett, szóltam, hogy húzzák már ki a kanült a kézfejemből, mert nagyon fájt már. A nővér megint csak nem túl türelmesen megjegyezte, hogy “maga egy felnőtt nő, nem kell itt hisztizni”. Majd úgy kitépte, hogy ott a folyosón összeestem.

Amúgy is tű fóbiás vagyok. A férjem persze ott volt végig, ők ketten pofoztak fel, hogy magamhoz térjek. Nagy nehezen kiadták a zárót, majd hazamentünk. Ennyi. Ez egy budapesti kórházban volt, 10.ker. 8 hetes voltam. Most 18 hetes terhes vagyok, nem akartam visszamenni ebbe a kórházba, egy jóval messzebbit választottam, azzal eddig meg vagyok elégedve (Honvéd). Mindenkinek kitartást, türelmet erőt kívánok.

10.ker. 8 hetes voltam. Most 18 hetes terhes vagyok, nem akartam visszamenni ebbe a kórházba, egy jóval messzebbit választottam, azzal eddig meg vagyok elégedve (Honvéd). Mindenkinek kitartást, türelmet erőt kívánok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük