Babagyász és halva születés, amikor egy apa éli át mindezt, más szemszögből látva az egész folyamatot. Az #1a4ből kampány erről is szól, mert létezik az Apák gyásza is, nemcsak az Anyáké.
„Tehetetlennek és haszontalannak éreztem magam.
E. nagyon zaklatott volt és fájdalmai is voltak. Nagyon görcsölt és eléggé vérzett. Meg szerettem volna menteni Őt, átvállalni a fájdalmát, de semmit nem tehettem azon kívül, hogy néztem, ahogyan sír.
Mit éreztem még? Önvádat.
Ha én nem akarom ezt a babát, ha nem akarok gyereket, akkor Neki ezen most nem kellene átmennie. Tudom, hogy ő is akarta, de én mondhattam volna nemet…
Hibáztattam is magam. Ha nem lettem volna részeg, ha nem szívtam volna el kamaszként azt a füves cigit, ha nem engedtem volna, hogy felhozza a bevásárlást… Lehet, hogy dolgozni sem kellett volna mennie. Meg kellett volna győzzem. Tudod, sok stressz éri a munkahelyén… Én vagyok a férfi. Nekem kellett volna megvédenem őket… – csuklik el a hangja.”
A fenti beszélgetés az #1a4ből kampány felől érdeklődő egyik önkéntes apukával zajlott.
A párjával több vetélést kellett átélniük. Mindenki nagyon kedves volt velük. Az orvosok, ápolók, szonográfus munkáját, együttérzését, csak dicsérni tudta, igaz pszichológust nem ajánlottak neki.
Sokat beszélgettem vele és még pár másik apukával.
Ők úgy gondolják, a társadalomban van egy olyan téves nézet, miszerint ők nem kötődnek annyira a babához.
Ugyanúgy elveszítették ők is a gyermeküket, de mind a rokonok, mind a kollégák, a barátok csak a társuk hogyléte felől érdeklődött. Volt, akit eleinte sokkal inkább a felesége állapota aggasztott és amikor már látta, hogy az első megrázkódtatáson túl van, akkor engedte meg magának, hogy egy kicsit „ne legyen erős”.
És ez egy fontos kulcsszó volt. ERŐSnek kell lennie.
Félrerakni a saját érzéseiket és vigaszt nyújtani a társuknak. A csöndes, erős, támaszt nyújtó FÉRFI. Ezt várja tőlük mindenki.
Biztosan ezt várja?
Sok gyászoló anya számol be arról, hogy úgy érzi, a partnerét nem érintette meg a várandósság elvesztése. Pedig ilyen nagyon ritkán fordul elő.
Tapasztalatom szerint a férfiak egy része úgy gondolja, hogy mivel neki erősnek kell lennie, ezért az a legjobb, ha elrejti az érzéseit. Ez nem csak azért baj, mert a párkapcsolatban félreértésekhez vezethet, hanem, mert a gyászoló férfi is könnyen izolálódhat, maradhat segítség nélkül.
Itt ki kell emeljem, hogy ezek az elnyomott érzések akár több hónap múlva is elő tudnak törni és elképzelhető, hogy nehezebben fognak tudni megbirkózni velük.
Hogyan hat a párkapcsolatra az Apák gyásza?
„Ezen is együtt mentünk keresztül, minket szerintem közelebb hozott.”
Ezt a pár tagjai akkor érzik, ha képesek egymást megfelelően támogatni. Azt is érezhetik, hogy a baba elvesztését csak ők ketten élték meg igazi fájdalomként és így egymást segítve tudtak túljutni a nehéz időszakon.
Egy baba elvesztése ettől függetlenül a legstabilabb, legerősebb párkapcsolatot is kibillentheti.
Időnként akkor a legnehezebb megfelelően segíteni egymást, amikor arra a legnagyobb szükség van
„A baba elvesztése utáni időkben egyre nehezebb és nehezebb volt megtalálni a megfelelő szavakat. Próbáltuk a dolgokat átbeszélni, de nem segített. A végén inkább belevetettem magam a munkába, túlóráztam, hogy kevesebbet legyek otthon. Így legalább nem volt annyi idő veszekedni.”
A férfiak pont ugyanúgy átmennek a gyász fázisain, mint a nők.
Viszont nem mindig ugyanakkor ugyanazon. Elképzelhető, hogy a pár egyik tagja még a miérteket keresi, a másik pedig már az élet normál kerékvágásába tér vissza. A szexualitás megváltozásáról is sokan számolnak be:
– előfordul, hogy az egyik fél úgy érzi, hogy a szeretkezéssel vígaszt és közelséget hozhat, míg a másik fél még egyáltalán nem kész az együttlétre.
– előfordul, hogy egyik vagy mindkét fél tart a teherbeeséstől és attól, hogy a következő várandósság is veszteséggel végződik.
– lelkiismeret-furdalást érzenek azért, mert nekik gyászolniuk kellene még és nem a földi örömöket keresni.
– lehetnek testi okai is: ha egy nagyobb várandósságot veszítettek el, akkor felléphet egy olyan érzés is, hogy az a test még a babához tartozik, különösen, ha beindult a tejelválasztás.
Hogyan segítsetek egymásnak?
1.) Beszélgessetek!
Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit tenni tudtok. Így mindketten ki tudjátok fejezni az érzéseiteket a fájdalmatokkal, veszteségetekkel kapcsolatosan. Meghallgatni a másikat és megosztani az érzéseket segít abban, hogy megértsétek min megy át a társatok.
Sok nő számol be arról, hogy újra és újra el kell mesélje a vele történteket, lehet, hogy ez a módszer neked is segít.
2.) Tudatosítsd a veszteséget!
Bármennyire is korai terhességet veszítettetek el, már megjelentek a hozzáfűződő vágyak és álmok. Ne tegyél úgy, mintha sosem létezett volna és ne kicsinyeld le a magzat életetekben betöltött szerepét.
A veszteségérzés tudatosítása sokszor hordoz magában hatalmas szomorúságot, akkorát, amit csak sírással tudsz enyhíteni. Ne szégyelld a könnyeidet, sírj nyugodtan. Sokszor pont ez az, amire szükség van.
3.) Fogadd el a különbségeket!
Az érzéseitek és a reakcióitok változnak. Könnyen lehet, hogy időbeli elcsúszás van a te ill. a partnered gyászfolyamatában, a feldolgozás eszközeiben, módszereiben.
Gyakori példák: az egyikőtök már tovább lépne, a másik még javában gyászol. Az egyikőtök emlékszik az évfordulókra, meg is emlékezik róluk (a szülés várható ideje kifejezetten ilyen dátum), a másik elfelejti.
Tudatosítsd, hogy ezek a különbözőségek normálisak.
4.) Adj időt magatoknak!
Egy ilyen fájdalmasan, kétségbeejtő tapasztalat hatására ne lepődj meg, ha átértékeled az életed, a prioritásaidat. Fogadd el, hogy átmenetileg a párkapcsolatodra erősen kihat az, ami veletek történt, de ne feledd, hogy megfelelő kommunikációval hatékonyan tudjátok egymást ebben az érzelmektől sújtott időszakban is támogatni, segíteni.
A z Apák gyásza bejegyzésben nem vonultattam fel az összes olyan érzést, amit veszteség után megélünk, ezek azok, amelyek a leggyakoribbak.
Támogass minket egy oldalkedveléssel és egy megosztással! Segíts, hogy eljusson a babavesztéssel kapcsolatos gyászfeldolgozó csoport azokhoz, akiknek szükségük van rá.
kép: pinterest